Életem és hivatásom.

 1985-ben születtem Vásárosnaményban, de Nyíregyházán élek.  22 éves, eléggé életvidám lány vagyok, aki imádja az állatokat, és minden misztikus dolgot. Iskoláimat is itt végeztem, illetve végzem, hiszen még tanulok. Általános iskolámat az Apáczai Csere János Gyakorló általános iskolában végeztem, majd valami „átmeneti elmebaj” miatt jelentkeztem  a Lippai János Mezőgazdasági Szakközép és Szakiskolába kertész szakra, ahová sikeresen felvettek. Az érettségi után, mivel mindig is szerettem a magyart, jelentkeztem a Nyíregyházi Főiskola informatikus könyvtáros- magyar szakra, de sajna egy év múlva ott kellett hagynom. Most jelenleg ugyanezen intézmény Szociálpedagógia szakára járok, ahol most másodéves vagyok. Elég szókimondó, szabad szájú, néha nyers vagyok, és ha megbántok valakit, azt nem akarattal teszem, csak ilyen a természetem. Mindig is szerettem a szokatlant, és az ismeretlent, és ezt igyekszem több-kevesebb sikerrel megismertetni másokkal.

A művésznevemről.

Az eredeti művésznevem Antonia Alessandra Atlantas, és ezen a néven megtaláltattok néhány oldalon is. A nevemet magam ötlöttem ki. Hogyan? Nos, az Antonia név mindig is a kedvenceim közé tartozott, így ez lett az első nevem. Az Alessandra, az Alexandra név olaszosított változata. Mivel általánosban olaszt tanultam, ezért kézenfekvő volt, hogy ezt a magyarul is, szép névnek az olaszosított változatás is felveszem. Az Atlantas név az amerikai Atlanta városa után jött. Épp a földrajz atlaszt tanulmányoztam a leckém miatt, amikor megláttam a város nevét. Elkezdtem játszadozni vele, mígnem hozzátéve egy s betűt, és megvolt az utolsó tagja a nevemnek. Az Alexiel nevet egy anime szereplője után vettem fel.

Miért és mikor kezdtem írni?

Ez jó kérdés. Általános iskolában hogy úgy mondjam nem volt sima az életutam. 12 éves lehettem, amikor nekiültem, és írni kezdtem. Eleinte csak azért írtam, mert tele voltam haraggal, dühvel és fájdalommal. Mikor elkezdtem írni, ezek valahogy kijöttek belőlem, és óriási békét éreztem, és most is érzek, ha a munkámba mélyedhetek. Ilyenkor nagyon jó, hogy elfelejthetem a külvilágot, és elfelejtkezek a hétköznapok monotóniájáról. Ilyenkor boldog vagyok. Miért írok arról, amiről írok?

Azért, mert már unom, hogy bizonyos témákról, mást se olvasok, mint ugyanazt a régen elfogadott tényt, amit már kismillió és egyszázezerszer megírtak. Szeretném, ha nem csak ezt látnák az emberek, hanem pl.: a vámpíroknál az emberi oldalt is, nemcsak a szörnyeteget. Azon kívül, pedig szeretném, ha mások is megismernék, pl. az olyan témákat, amik nem igazán gyakoriak, így egy-egy nép mitológiáját, lásd a Tyr, a múlt harcosában és a Hadistennő című írásomban. 12 évesen kezdtem el foglalkozni a mitológiával és a misztikával, mert szerettem volna a bántások elől elmenekülni. Így utólag visszagondolva erre az időszakra, nem bánom, hogy így cselekedtem. A mitológia szerintem hasznos dolog, mivel sok mindent elárul egy nép gondolkodásáról és adott életéről, ha megfigyeljük őket, és tudunk olvasni a sorok között. A téma iránt az érdeklődésemet a történelem tanárom valamint a görög és római kultúra keltette fel. Nagyon érdekesnek találtam. Aztán jött a Skandináv mitológia. Most a Közép és Dél-Amerikai kultúrával foglalkozom, és mellette élem a főiskolások kemény, vizsgákkal teli életét..